
Sokáig halogattam ennek az épületes mesterműnek a bemutatását, mert nem könnyű ennek a filmnek a "zsenialitását" bemutatni a szavak erejével. Bizony, ez az egyik olyan film, amit ha nem láttál, akkor még semmit sem láttál az ostoba, gagyi filmek közül. Kérem szépen ez a film annyira kimagaslik az ostoba filmek közül, mint annó Afrika lapos partjairól az Alexandria világítótorony. Szóval nehéz szavakat találni rá na!
A filmet egy német fószer, és lelkes kis csapata követte el. Nevezzük zseninket név szerint, mert az ő filmjei azok, amiket érdemes megnézni azoknak, akik bírják ezeket az ostoba filmeket. Szóval Andreas Schnaas barátunk valamikor a kilencvenes évek végén elhatározta, hogy elkészíti Joe D'Amato 1980-as Emberevő című filmjének remake-jét. Miután a nagy ötlet megszületett, rendező bácsink, aki nem mellesleg a címszerepet is alakítja Pacinot alázó hitelességgel, összetarhált kb 500 márkát, és kimentek a helyi Szúnyog-szigetre leforgatni a remekművet.
A film elején egy ilyen nagyon komoly in medias res effektel máris két nyomozót követve eljutunk a főszereplő Nikos Karamanlis -közismertebb blogger nevén az Emberevő- otthonosan berendezett barlangjába,, ahol a naplója segítségével látjuk Nikos barátunk tragédiáját.
Mert Nem volt ő mindig lelkes emberevő, régebben csirkéken és békés sertéseken élt ő, mígnem súlyos tragédia árnyéka vetült rá. egy ilyen nagyon komoly vitorláson a kislányával és feleségével tengerészkedett, mikor egy nagy viharba kerültek. A vihar miatt a hajó leállt, és nem elég, hogy a fő árboc is eltört, még aljas módon pont a gyerkőc fejére esett. Itt kiderül, hogy Nikos kislánya a feje helyén ilyen nagyon komoly hordót visel, mert csak kihúzzák a dugót, és már sprickol is a vörös nedű. Maga a vihar is nagyon érdekes jószág, mert hát éppen, hogy nem lóg be a képbe az a slag, amit Bálint gazdától csentek el az eső szimulálására.
Ráadásul mivel az óceánon ragadnak, Nikos barátunknak élelem híján az amúgy igen jól felhizlalt asszonykáját kell jóízűen befalatozni. Na persze annyira beleőrül a dolgokba, hogy elhatározza, hazamegy, és felzabál mindenkit a kis falucskában, ahol lakott. Azt már félve merem megkérdezni, hogy a gyíkomba jut haza, mikor a hajója nem működik, na mindegy.
Egy jól fejlett vágással máris megismerjük azt a fiatal párocskát, akik az első áldozatai lesznek. A jól sikerült dugás után, amit ott a tengerparti rekettyésben felvert sátorban lezavartak, a csávó azt a gusztustalan -tényleg hányinger a csaj- csajt elküldi, hogy szedjen faágakat.(?). Erre azért van szükség, mert így Nikos jól lemészárolhatja a csávót, és a csajt jól meglepheti. Nikos beássa magát a sátor alá a homokba(!!!), majd onnan indít meglepetésszerű támadást a csaj ellen.
És kérem itt van az a pillanat, ahol nehéz szavakat találni! Mert a csajt kérem egy zseniális húzással kicserélik egy próbababára, és Nikos barátunk annak az arcáról tépi le a "bőrt" meg az egész arcát, a csaj meg valahol kamerán kívül sikoltozik. Ezt nem lehet kérem érzékeltetni, ez az, amit LÁTNI KELL!.
No de végre megismerjük a főhősöket, akikről sokat nem érdemes elmondani. Az alibi szerint nyaralni mennek a kis faluba, valójában azért, hogy egy próbababává átalakulva meghaljanak. Nikos azzal a két marhával egyből végez, akik bemennek a dzsungelbe, hogy keressenek egy nőt maguknak. Na jah, én is, ha csajozni akarok, felmegyek a Börzsöny legjáratlanabb részeire, hátha összeszedek valami jó kis csajt.
Na de szerencsére ezeket is elkapja. Az egyiknek egy mozdulattal könyöktől letépi az alkarját, majd a száján lenyúlva kiszedi a beleit.(? No2) Na a belek sem gyengék...ilyen nylon harisnyába tömködött zoknik lehetnek, amiket a nagyi tavalyi szamócadzsem-pacalpörkölt kulimászába mártogattak. Nagyon komoly.
Na aztán kiderül az is Nikosról, hogy ő ilyen kurva nagy autószerelő is egyúttal. Mert annak a fehér furgonnak, amivel jöttek, baj lehet a karburátorával, így aztán az egyik csávót beépíti a motortérbe, de úgy, hogy a motorháztetőt is simán vissza tudja zárni. Igen, újabb kérdések merülnek fel ennél a jelenetnél.
Hőseink mivel ilyen nagyon komoly IQ-val megáldott személyek, kezdenek gyanakodni. A gyanús jelek hatására - úgy mint a hulla a motortérben, vagy az a fekete ruhás nő, aki mindenhova azt mázolja "meneküljetek", és full bolond, meg az, hogy a falu totál kihalt- kezdenek gyanakodni, hogy valami talán nincsen rendben.
Na így aztán elkezdenek menekülni. Azaz egy háztömb körül kezdenek futkározni, meg befutnak az erdőbe, majd vissza a házhoz, azután újra az erdőbe, majd a házhoz, csak ezúttal trükkösen a másik irányban futják körbe. Szóval nagyon komoly meneküléses jeleneteket láthatunk.
Nikos barátunk aztán szépen elkapdossa őket. A csúcs jelenet, mikor a terhes nőt kapja el, felvágja a hasát -ami egy ilyen nagyon komoly gumilepedővel van szimulálva- és kikapja a gyereket. Na a gyereket egy ilyen "hogyan tartsd majd az újszülöttet" próbababával szimulálják, a vért meg rajta olvadt csokival. Gyerekek nem vicc, ez tényleg így van.
Persze azért Nikos sem csinálhatja az emberevéskedést olyan sokáig, így aztán egy nagyon komoly, szépen cizellált végső jelenetben láthatjuk, hogy bár nagyon erős, az ásó a gyengéje. Ugyan is mikor elesik, az egyik főhősünk egy ásóval kidurrantja a fejét. Igen, újabb kérdések....
No egy szó mint száz, nagyon sokat lehetne még erről írni, de inkább nézd meg, ha jót akarsz magadnak, az agysejtjeidnek meg rosszat. Egy évnyi folyamatos állandó pálinkázás sem pusztít el annyi agysejtet, mint ez a mestermű. Nagyon komoly, én előre szóltam!

No hát, mivel természetesen itt egy nagyon komoly sztorival állunk szemben, a film elején már fel is bukkan a rajzolt ufó, amelyik a Nap felől közelít kis bolygónk felé. Hogy mi a nyavaját keresnek itt az persze nem derül ki, mert hát biztos a CIA letiltotta ennek a közlését. Így aztán nagy zsenialitással rájöhetünk, hogy az idegenek célja pusztán az, hogy lezuhanjanak a békés amerikai választópolgároknál, hogy a vérüket kiszívva ilyen kurva nagy moszkitók tudják terrorizálni a népeket. Szerencsére az idegenek eme bonyolult és összetett terve működik is, mert miután egy ilyen nagyon komoly bűzös mocsárba lezuhannak, már jönnek is a rovarok, hogy akár a hamburgert zabáló amcsik, ők is elhízzanak.
Azt ugye már igen régóta tudjuk, hogy a Teremtés/Evolúció messze nem lett tökéletesen sikeres. Na persze rengetegféle faj létrejött az idők folyamán, de alighanem a leghasznosabb jószágok valahogy mégis kimaradtak.
Nem is emlékszem, mikor került utoljára a mozikba agyatlan szörnyes trash film. Na persze nehogy már azt gondoljuk, hogy ez a Piranha baromság jobb lenne, mint bármelyik agybeteg szörnyes celluloid takony, csak hát ugye ebbe pénzt öltek, no meg egy kis 3d-t, így aztán bekerült a mozikba. No de nézzük, mit is kapunk, ha leszedjük a 3d-s maszlagot.
Vajon hogyan készülhetett ez a remekmű? Úgy vélem, Pista megtekintette a Petersen féle Vírus című filmet, és rájött, hogy az egy nagy nulla, mert ő sokkal jobban meg tudná alkotni. Így aztán találtak valami elmebeteg, félőrült fazont, aki pénzt áldozott erre a celluloid ganajra, amit Hazafi címen ismerünk.
Az már bizonyos, hogy nem tudnék élni az Államokba. Nem elég, hogy az összes meteor, földön kívüli meg ilyen katasztrófák őket sújtják. A nagyvárosokban megy a gengszterkedés, meg a mindenféle ilyen bűnözés, és még a predatorok is oda járnak vadászni. Szóval kuka. Az ember aztán elhagyja a nagyvárost, kimegy az amerikai vidéki álomba, hogy ott majd ilyen nagyon fasza redneck életet lehet folytatni.
Hejj Pistám! Hol vannak már a régi szép idők, amikor még egyetlen kézmozdulatoddal komplett tereprendezést tudtál összehozni, amivel ráadásul egy rakat rosszarcút is hidegre küldtél. Bizony, a dicső idők elmúltak, de azért van, ami nem változik, nem igaz? 

Ma ismét egy igazán eget rengető filmről kell, hogy beszámoljak a szörnyfilmek szerelmeseinek. Scott Harper, aki eddig a filmig csak gagyverák CGi effekteket csinált mások filmjeihez, úgy gondolta, tuti annyira marha jó rendező is lehet, mint CGI szakember. 2007-ben elhozta nekünk a Supercrocot, amivel ékesen bizonyítja, lószart sem ért ezekhez a dolgokhoz. Derék jószágunk a szokásos rajzolt krokodil, a színészek nagyjából hozzák a Seagal-i mélységet az alakításukban, minderre pedig a nagyszerű párbeszédek teszik fel a koronát.